Először is kimérjük egy tálba a lisztet, hozzákeverjük a sót és – ha használunk – a búzasikért. Ez utóbbi elhagyható, de ha benne van, még levegősebb lesz a végeredmény.

A liszt közepébe mélyedést készítünk, ide morzsoljuk az élesztőt. A vizet meglangyosítjuk – olyan meleg legyen, hogy jó érzés legyen belemártani az ujjunkat. Se túl forró, se hideg ne legyen, mert a túl meleg megöli, a hidegben pedig nem tudja elvégezni a dolgát. 

Ezt a vizet ráöntjük az élesztőre, és hagyjuk állni egy percet. Ezután hozzáadjuk a zsiradékot – napraforgóolajat vagy zsírt, kinek mi van kéznél –, és jól kidagasztjuk a tésztát. Letakarjuk egy tiszta konyharuhával, és hagyjuk kelni 40 percet.

Ha letelt az idő, a megkelt tésztát kiborítjuk a pultra, és megformázzuk cipónak. Egy szilikonos sütőpapírral bélelt, 20 cm átmérőjű, fedeles zománcos lábasba helyezzük, majd újra kelni hagyjuk körülbelül 30 percig. Ha hűvösebb a lakás, lehet, hogy ennél több idő kell, de a lényeg, hogy duplájára nőjön a tészta.

Közben előmelegítjük a sütőt 250 fokra, alul-felül sütésre. Mivel az edény fedeles, nem kell külön vízgőzt tenni a sütőbe. A megkelt cipót lespricceljük vízzel.

A tetejét egy nagyon éles késsel vagy pengével kereszt alakban bevágjuk. 

Ezután mehet is a sütőbe: először 250 fokon 15 percig sütjük, majd 230 fokra visszavéve még 15 percet. A végén levesszük a fazék fedelét, és további 5 percig pirítjuk, vagy amíg szép barna nem lesz a teteje.

Amikor kivesszük, hideg vízzel lespricceljük, és lehetőleg hűvös helyre tesszük, hogy a hirtelen hőmérsékletváltozástól szépen megrepedezzen, cserepesedjen a héja. Most már csak ki kell bírni, hogy teljesen kihűljön – ha melegen vágjuk fel, nem lesz szép a szeletelési felület.